Milyen célból kérhet a kezelőorvos teleröntgen felvételt?
A teleröntgen a fogszabályozási kezelések egyik nélkülözhetetlen része, ugyanis a fogak és az arccsontok helyzete egyszerre elemezhető rajta. Ez az együttes információtartalom segít eldönteni a kezelőorvosnak, hogy a harapási rendellenesség a fogak nem megfelelő viszonyából vagy az állcsontok rossz pozíciójából adódik. Az oldalirányú felvételen például megállapítható a felső és alsó állcsont egymáshoz való viszonya, a fogak előrefelé, vagy hátrafelé dőlése, az úgynevezett bulldogharapás, nyitott harapás vagy pókharapás megléte, míg a frontális felvételen az arcaszimmetriára lehet következtetni. A rendellenes pozíció detektálása mellett a fogszabályozó szakorvos szög-és távolságmérések által a deformitások mértékét is meg tudja határozni, és ennek köszönhetően egy személyre szabott, komplex kezelést tud megtervezni.
Mi is az a teleröntgen?
A teleröntgen az extraorális röntgenfelvételek közé sorolható, azaz mind a röntgenfilm, mind a sugárforrás a szájüregen kívül helyezkedik el a vizsgálat során. A felvételt lényegében egy egyszerű röntgenfelvétel, mely az arckoponya egészét ábrázolja a homloktól egészen a nyakcsigolyáig. A tele- előtag arra utal, hogy a röntgensugár relatíve nagy távolságból érkezik a filmre, szemben a többi fogröntgennel, ahol a távolság sokkal kisebb.
A teleröntgeneket két fő kategóriába sorolhatjuk annak alapján, hogy a sugárirány honnan éri el a koponyát. Ez alapján beszélhetünk oldalirányú, illetve frontális teleröntgenről. Előbbinél a páciens arckoponyáját oldalirányból, utóbbinál hátulról- előre képezi le a rendszer.
Bár kezdetben csak analóg képkészítés létezett, de a technológia fejlődésével manapság már a digitális felvételkészítés terjedt el. Utóbbi számos előnyős tulajdonsága mellett – mint például a gyors felvételkészítés, utólagos kontraszt és fényerő állítás – jelentősen kisebb sugárterheléssel jár, mely a gyermekek esetében kiemelt jelentőségű.
Hogyan történik a teleröntgen felvétel elkészítése?
A vizsgálat nem igényel semmiféle előkészületet. A páciensnek mindössze a szemüveget, fülbevalót, nyakláncot kell eltávolítania testéről, majd egyenes háttal beállni a készülék elé. A vizsgálat során a páciens minden esetben ólommellényt visel, annak érdekében, hogy a szervezetet megóvjuk a sugárterheléstől.
A kép készítése során kiemelten fontos a helyes testhelyzet megtartása, ugyanis ez határozza meg, hogy a szakorvos által végzett mérések mennyire pontosan tükrözik majd a valóságot. Az asszisztensek a helyes fejtartást emiatt gondos figyelemmel állítják be, és megkérik a páciens, hogy a vizsgálat ideje alatt ne mozduljon el. A beállítás során különösen fontos az egyenes tartás és az, hogy a fogakkal a páciens összeharapjon. Az expozíció mindössze egy-két másodpercből áll, így a gyerekek számára sem megterhelő a vizsgálat.